Lezajlott a Nintendo Direct E3 konferencia, és végérvényesen bebizonyosodott, hogy a japán konzolgyártó a saját útját járja, pont, mint egy kegyvesztett, magányos ronin. A konkurens harcosok vívják csak meg a háborút, a kiábrándult, idős mester inkább a dodzsóban tart rendet, tiszta és önzetlen szeretetben fogadva régi híveit, akik még mindig kíváncsiak a keleti mesterségek ortodox fogásaira. Legfőbb fegyvere, a Wii U, talán nem olyan éles, mint a modern PlayStation 4 vagy Xbox One szögletes élei, de mindig lesz egy csoport hívő, aki szerint ékesebb a kardnál a lánc -- a múlt elnyűhetetlen, nosztalgiában edzett vaslánca, mellyel a Nintendo minden eddiginél jobban magához kötözte a keményvonalas N-fanatikusok még mindig széles rétegét.
E3, kicsit másként
A Sony és a Microsoft hatalmas show-t kerített az E3 köré, beszámolóinkból kiderül, hogy miként, és bár a véres háború első csatáját a szamurájok nyerték, azért a jenkiket sem szabad alábecsülni, akik hazájuk színeiért szállnak harcba, otthoni földön. Az Xbox One egy amerikai konzol, amerikai játékosoknak, a Sony pedig, bár az USA partjait is megostromolja, elsősorban az európai, sztereotípiába illően kifinomult ízlésnek felel meg.
A Wii U ebbe a csatába nem fér bele, hisz a gép egy teljes generációval le van maradva a PS4-től és az új Xboxtól, ez a különbség pedig még sohasem volt ennyire látványos. Az olyan döbbenetes alkotások láttán, mint az inFAMOUS: Second Son vagy a Ryse: Son of Rome, az állunkat kerestük a padlón, a Wii U pedig mutatott egy szép, de technikai szempontból átlagos Bayonetta 2-t és egy ezermillióegyedik Mario-játékot, ami pont úgy fest, ahogy a többi 3D-s vízvezeték-szerelő szimulátor az utóbbi évtizedből. Ez persze nem csak nekünk szúrt szemet, de a Nintendo vezetőségének is, akik nagy bölcsen úgy döntöttek, hogy nem tartanak egészestés bemutatót Los Angelesben. Az csak pénzkidobás, és arra jó egyedül, hogy a show-t követő sajtókonferencián szétszedjék a céget az újságírók. Helyette olcsóbb és okosabb egy streamelt adás közvetítése, azaz egy speciális Nintendo Direct epizód.
Persze a dolog nem ment simán a nagy N-nek: a napokkal előre beharangozott Ustream-csatorna egyszerűen nem működött, és miközben hangosan bosszankodva kutattam alternatívák után (megjegyzem, nem találtam olyat, ami ne szaggatott volna), Obo viccesen megjegyezte, hogy ne legyek olyan szigorú, a drága jó Nintendo még csak most ismerkedik az internettel. És tényleg: a Wii idején gyakorlatilag nem létezett normális online felület, a Wii U-é pedig több mint fél évvel a megjelenés után is borzasztó kezdetleges a Microsoft vagy a Sony megoldásaihoz képest. Változtatás pedig nem várható, vagy legalábbis nem annyira drasztikus módon, mint ahogy elvárná a nyugat web 2.0-n szocializálódott gamere. Ennek oka a Nintendo Japán-orientált politikájában keresendő: a legfőbb rajongótábort egyszerűen hidegen hagyja a Call of Duty: Ghosts kutyakomédiája, és nem hatja meg a Tom Clancy’s The Division gazdaságélénkítő online csatározása sem. Csak egy dolog számít neki, és az a tradíció, amit a Nintendo évek óta szállít, s most, az új gépek érkezésének hajnalán sem fordít hátat neki. Ivata Szatoru cégelnök ugyanolyan barátságos mosollyal és fertelmes angolsággal darálja el az önismétlő franchise-ok legújabb részeinek összekeverhető címeit, mint egy, kettő, tíz évvel ezelőtt tette ő, vagy valamelyik elődje. A japán otakuk pedig könnyekkel sírják tele a mangacsajszis díszpárnát -- de nem bánatukban, hanem örömükben, hisz végig erre vártak!
A cikk még nem ért véget, kattints a lapozáshoz!
